Követnie kell-e a munkáltatónak az alkalmazottak közösségi médiáját?

A közösségi média és az online kultúra már a modern élet szerves részét képezi - ma már szinte lehetetlen, hogy ne legyen digitális jelenlétünk. Ezt a jelenlétet természetesen már nem az offline élettől elszigeteltnek tekintik, hanem annak kiterjesztésének. Ezt szem előtt tartva, vajon szükséges-e egy munkáltató számára a munkavállalók közösségi médiájának nyomon követése?

Azok az idők, amikor az interneten azt mondhattunk, amit csak akartunk, már régen elmúltak; mostanra az online kommunikációra a törvény és az új erkölcsi és etikai kódexek vonatkoznak. Az egyik alkalmazottja nagy közönséggel rendelkező influencer lehet, és minden, amit mond, hatással lehet mind az Ön, mind a vállalat imázsára.

Ezt szem előtt tartva, az alkalmazottak közösségi médiájának nyomon követése alapvető fontosságú lehet, különösen azon vállalatok számára, amelyek folyamatosan szorosan együttműködnek a nyilvánossággal.

De hogyan kezdjük el ezt a beszélgetést? Milyen jogi korlátok vonatkoznak a munkavállalók közösségi médiafigyelésére? Milyen mértékben lehet a munkavállalóktól megkövetelni, hogy a munkahelyi környezeten kívül is fenntartsák szakmai arculatukat?

Ezekre és sok más kérdésre is választ adunk ebben a cikkben. Természetesen a legfontosabbal kezdjük.

A munkavállalók közösségi médiájának nyomon követése ellentmondásos téma, amely sok vitát vet fel. Vannak érvek e gyakorlat mellett és ellen - és a kérdésre adott válasz számos tényezőtől függ, például a munka jellegétől, a vállalati kultúrától, a helyi törvényektől és előírásoktól, valamint a magánélet és a biztonság közötti egyensúlytól.

Egyrészt a munkáltatók úgy gondolhatják, hogy a munkavállalók közösségi médiájának nyomon követése szükséges ahhoz, hogy megvédjék a vállalatot az esetleges jogi problémáktól. Így a munkáltatók biztosak lehetnek abban, hogy a munkavállalók megfelelően viselkednek online.

Érvelhetnek azzal, hogy a munkavállalók munkaidőn kívül is képviselik a vállalatot, és hogy a munkavállalók szabályozatlan online viselkedése negatívan befolyásolhatja a munkáltató hírnevét. Kedvezőtlen helyzetekben az ilyen típusú forgatókönyvek meglehetősen valószínűek.

Másrészt a magánélet védelmezői azzal érvelnek, hogy a munkavállalók közösségi médiájának nyomon követése a magánélet megsértése, és mérgező munkahelyi környezetet teremthet. Ezek az emberek azt állítják, hogy a munkavállalóknak joguk van a magánéletük magánéletéhez, és hogy a vállalatok önkényesen használhatják a közösségi média nyomon követését arra, hogy megbüntessék a munkavállalókat a munkához nem kapcsolódó dolgokért.

Általánosságban elmondható, hogy ha egy munkáltató úgy dönt, hogy nyomon követi a munkatársak közösségi médiáját, akkor világos és átlátható politikával kell rendelkeznie, amely meghatározza, hogy a vállalat miért teszi ezt, milyen információkat gyűjt, és hogyan használja fel az összegyűjtött adatokat.

Ezen túlmenően a vállalatnak tisztában kell lennie a munkavállalók magánéletével kapcsolatos helyi törvényekkel és szabályozásokkal, és biztosítania kell, hogy a nyomon követés ne sértse ezeket a törvényeket.

És ha már a törvényekről és rendeletekről beszélünk...

Sajnos a jogszabályok nem egyértelműek ebben a témában.

Sok vita folyik a munkahelyi fizikai megfigyelésről (például kamerák segítségével) és a termelékenység speciális szoftverekkel történő megfigyeléséről.

Ami a fizikai megfigyelést illeti, a konszenzus szerint a vállalatok használhatnak kamerákat, amennyiben azok nem sértik a munkavállalók becsületéhez és méltóságához fűződő jogait. A mosdókban elhelyezett kamerák például szigorúan tilosak.

A munkavállalói megfigyelő szoftverek akkor engedélyezettek, ha a munkáltató csak a vállalat tulajdonában lévő eszközöket követi nyomon, és erről előzetesen értesíti a munkavállalót. Ellenkező esetben a munkavállalónak nem kell engedélyeznie a szoftver telepítését a készülékére.

A munkavállalók közösségi médiafigyelése esetében azonban semmi sem állapítható meg.

Egy vállalat általában gyakorolhat felügyeletet, de ennek a politikának a felvétel pillanatától kezdve átláthatónak kell lennie. A munkavállalóknak mindig tisztában kell lenniük azzal, hogy a munkáltató milyen kritériumok alapján ellenőrzi őket, mi az oka e kritériumok alkalmazásának, valamint a vállalatnak az adatok felhasználására vonatkozó politikájával.

Ha kétségei vannak, ne feledje, hogy a munkavállalókra gyakorolt bármilyen negatív pszichológiai hatást a jogszabályok helytelenítenek, ezért a munkavállaló és a munkáltató közötti egyértelmű és nyílt kommunikáció mindig a helyes út.

Az alkalmazott közösségi médiájának nyomon követése a közösségi médiában végzett tevékenységeinek - beleértve a posztokat, megjegyzéseket és üzeneteket - nyomon követése és elemzése. Ezeket a tevékenységeket általában digitális lábnyomnak nevezik.

A munkáltatók ezt a gyakorlatot arra használják, hogy nyomon kövessék alkalmazottaik online tevékenységét, hogy azonosítsák az olyan viselkedést, amely árthat a vállalat hírnevének vagy működésének. Ez a gyakorlat magában foglalhat minden olyan tevékenységet, amely helytelennek, sértőnek vagy a vállalat márkájára nézve károsnak tekinthető.

A nyomon követés indokai sokfélék lehetnek, beleértve a marketingcélokat, a biztonságot, a bűnügyi nyomozást és még az álláspályázók adatainak elemzését is. A munkáltatók esetében a közösségi média nyomon követése arra szolgálhat, hogy felmérjék egy jelölt alkalmasságát egy állásra, vagy hogy figyelemmel kísérjék a meglévő alkalmazottak online tevékenységét.

Az egyik fő ok, amiért a munkáltatók részt vesznek a közösségi média monitorozásában, az az, hogy megvédjék magukat a munkaviszonnyal kapcsolatos lehetséges jogi problémáktól.

Ha például egy munkavállaló olyan dolgot tesz közzé a közösségi médiában, ami zaklatásnak vagy diszkriminációnak minősülhet, a munkáltatót felelősségre lehet vonni azért, mert nem tett lépéseket a zaklatás vagy diszkrimináció megakadályozására.

A közösségi médiafigyelés a potenciális problémák azonosítása szempontjából is értékes lehet, mielőtt azok komolyabbá válnának. Ha például egy munkavállaló továbbra is negatív dolgokat posztol a munkájáról vagy a kollégáiról, az annak a jele lehet, hogy elégedetlen, és fennáll a veszélye, hogy elhagyja a vállalatot.

A munkáltatók számos különböző eszközt és technikát használhatnak a közösségi média tevékenységének nyomon követésére. Egyes vállalatok olyan szoftvereket használnak, amelyek automatikusan átvizsgálják a közösségi médiaplatformokat bizonyos kulcsszavak vagy kifejezések után, míg mások más alkalmazottak vagy harmadik fél vállalatok által végzett kézi megfigyelésre támaszkodnak.

Mivel a jogszabályok homályosak, minden a vállalat politikájától és attól függ, hogy azokat mennyire világosan ismertetik a munkavállalóval.

A nagyvállalatok gyakran kötnek megállapodást alkalmazottaikkal, amelyben az alkalmazott nem beszélhet rosszat a vállalatról vagy annak márkáiról, nem oszthat meg bizalmas információkat, és nem pletykálhat a termékről vagy más alkalmazottakról az interneten. Ezek a megállapodások szabályozzák az alkalmazottaknak a vállalat nevében folytatott online kommunikációját is.

Egyes esetekben a felügyelet még tovább megy, és megköveteli a munkavállalótól, hogy bizonyos erkölcsi képet tartson fenn online és offline. Például a káromkodás vagy az őszinte fotók közzététele elfogadhatatlan lehet, mivel ez ronthatja a vállalat hírnevét. Fontos megjegyezni, hogy a munkáltatónak mindig meg kell beszélnie ezeket az előírásokat a jelölttel, mielőtt felveszi őt.

A munkavállalók közösségi médiájának figyelemmel kísérésének egy másik szempontja a közösségi média munkaidőben történő használatára vonatkozik. Ebben az esetben a munkáltató alkalmazotti felügyeleti szoftverrel nyomon követheti a közösségi médiában végzett tevékenységét és a munkaidő alatti csevegéseket.

Erre több program is használható, például a CleverControl. Ezzel nyomon követhető, hogy a munkavállaló mennyi időt tölt a közösségi médiában, milyen közösségi médiát használ, és milyen weboldalakat látogat. A program képernyőképeket is készíthet a meglátogatott weboldalakról, és rögzítheti az összes billentyűleütést (beleértve a posztokat és a begépelt üzeneteket is).

Egy másik lényeges szempont, amit meg kell említeni, az influencerek felbérlésére vonatkozó gyakorlat.

Influencers are famous "digital personalities", sometimes with audiences in the millions and, therefore, highly impactful in relation to public opinions of the company.

Természetesen lehetetlen beszélni az influencerekről anélkül, hogy ne beszélnénk a cancel-kultúráról.

A cancel-kultúra olyan társadalmi jelenség, amikor egy személy vagy csoport nyilvános kritika és elutasítás célpontjává válik egy sértőnek vagy elfogadhatatlannak tartott kijelentés vagy cselekedet miatt. Ez a kultúra főként a közösségi hálózatokon alakult ki, ahol a felhasználóknak platformjuk van arra, hogy kifejezzék véleményüket, és felhívják a figyelmet a nem megfelelőnek ítélt viselkedésre.

A cancel-kultúra gyakran a befolyásos emberekre, hírességekre, közszereplőkre és vállalatokra összpontosít, akikre jelentős nyomás nehezedik a közösségi média és a közvélemény részéről. A cél az, hogy ezeket az embereket vagy szervezeteket felelősségre vonják a sértőnek vagy károsnak ítélt viselkedésért, és bizonyos esetekben bocsánatkérésre vagy viselkedésük megváltoztatására kötelezzék őket.

Ezért a munkáltatónak mindig meg kell próbálnia felderíteni a munkavállalók körében lévő influencereket, valamint azok szakterületét és közönségük méretét. Megfelelő megközelítéssel ez a munka nemcsak megelőzheti az esetlegesen felmerülő problémákat, hanem a vállalat számára is előnyös lehet. A befolyásoló munkavállaló megoszthatja közönségét a céggel, új ügyfeleket hozva.

Összefoglalva, a munkavállalók közösségi médiakövetése értékes eszköz lehet a munkáltatók számára, de nem mentes a lehetséges hátrányoktól sem. A munkáltatóknak egyensúlyt kell teremteniük a szükséges nyomon követés szükségessége és a munkavállalók magánélethez való jogai között, és biztosítaniuk kell, hogy a nyomon követési politikájuk átlátható és összhangban legyen a vállalat általános kultúrájával és értékeivel.

Ha cége a közösségi médiafigyelési irányelvek bevezetését fontolgatja, nyílt és őszinte kommunikációt kell folytatnia alkalmazottaival, és hajlandónak kell lennie arra, hogy a visszajelzések alapján változtatásokat hajtson végre.

Ezzel biztosíthatja, hogy az ellenőrzési irányelvek hatékonyak legyenek, és az alkalmazottak jól fogadják őket. Minden vállalatnak sajátos igényei és körülményei alapján kell eldöntenie, hogy szükség van-e a közösségi média monitorozására vagy sem.

A legjobb gyakorlatok követésével és az alkalmazottakkal való átláthatósággal a munkáltatók mégis értékes eszközként használhatják a közösségi médiafigyelést a vállalat hírnevének és működésének védelme érdekében. Csak egyensúlyt kell teremteni mindkét oldal között.