A pszichológusok az évszázad problémájának nevezik a munka értelmének elvesztését
A szakmai tevékenység értelmének elvesztése "az évszázad csapásává" válik a Le Matin Dimanche című újság szerint. A lap a Svájci Pszichológusok Szövetségével közösen végzett szociológiai kutatás eredményeire hivatkozik, amely szerint a 480 megkérdezett szakember több mint 80 százaléka állította, hogy véleményük szerint a svájciak az elmúlt 10 évben egyre gyakrabban "szenvednek a munkahelyükön".
Email helyett életkommunikáció
"A munkavállaló egyre nagyobb nyomás alatt van, egyre kevesebb ideje van, és egyre kevesebbet kell számot adnia a hatékonyságáról" - magyarázza Jenny Humber pszichoterapeuta. "A személyes interakciókat felváltják az e-mailek és a dokumentumok. A kreativitást elnyomja a protokoll".
Loran Brewer, a munkaügyi kapcsolatok szakértője a maga részéről abban látja a probléma gyökerét, hogy a modern világban a létérzet az ember számára kulcsfontosságú, "az információkhoz való könnyű hozzáférés" miatt. "Ha korábban az emberek csak rizst vásároltak, most már nagy jelentőséggel bír számukra, hogy hol, ki és milyen körülmények között termelte" - magyarázza, hozzátéve, hogy "a globális tudat erősödik, ami minden téren új paradoxonokat teremt".
A szakértők rámutatnak, hogy a "munkahelyi szenvedésnek" különböző formái vannak, és az egyik legelterjedtebb formája a szélsőséges fizikai és szellemi kimerültség - a "kiégés". Catherine Vase pszichológus szerint "a szervezetet olyan mértékű megterhelés éri, hogy az összeomlik". Ami szintén negatívan befolyásolja a munkavállaló általános állapotát és szakmai teljesítményét, az a szakmai tevékenység unalmas jellege, amely nem felel meg képzettségének és törekvéseinek. A "kiégéssel" ellentétben ebben az esetben az illető tovább dolgozik, de végül gyakran munkahelyet vált.
A bankároktól a sörfőzőkig
A kutatók rámutatnak a csökkenő munkahatékonyság jelenségének megjelenésére, ami annak köszönhető, hogy a munkavállaló csalódott a munkájában, és nem látja értelmét.
Ahogy Catherine Vase elismeri, ez az állapot azokat az embereket is érintheti, akik anyagilag rendben vannak, jól képzettek és vezető beosztásokat töltenek be. Ők már nem látják értelmét a munkájuknak, és elkezdik abszurdnak venni azt. Mivel a környezetük még mindig "sikeresnek" látja őket, nehezen osztják meg problémáikat. Szakmájukat gyakorlatiasabbra akarják cserélni, ahol az eredmények egyértelműen látszanak, például kézműves vagy szociális munkát vállalnak.
Ahogy azonban Marion Aufsesser pszichológus figyelmeztet, "a veszély egy bankár számára, aki úgy döntött, hogy sörfőző lesz", a csőd kockázatában rejlik, mivel az ilyen szakmai "átalakulás" valódi nehézségeit gyakran alábecsülik. A legtöbb pszichológus azt tanácsolja, hogy ezekben az esetekben a "realizmus elvét" kövessük, és tartsuk egyensúlyban a saját kívánságainkat és az új területen való érvényesülési esélyeinket. Aufsesser szerint, mivel ez a probléma a modern társadalomban egyre nagyobb méreteket ölt, a munkáltatóknak "hagyniuk kellene, hogy a munkavállalóik kifejezzék a kívánságaikat". Véleménye szerint a munkavállalóknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy személyes kéréseiket kielégítsék, a vezetőknek pedig támogatniuk kell őket.
