6 legjobb képzési értékelési modell 2024-ben: rész: 1. rész

A hatékony képzés létfontosságú a szervezeti sikerhez. Felruházza az alkalmazottakat a munkájuk jó elvégzéséhez szükséges ismeretekkel és készségekkel, ami végső soron a termelékenység növekedéséhez, az ügyfelek elégedettségének javulásához és a nyereségesség erősödéséhez vezet. De honnan tudhatja, hogy a képzési programjai valóban biztosítják-e ezeket az előnyöket?

Ez a cikk áttekintést nyújt a hat legjobb képzési értékelési modellről 2024-ben. Megvizsgáljuk erősségeiket, gyengeségeiket, és azt, hogyan alkalmazhatók különböző képzési programokra. E modellek megértésével kiválaszthatja a megfelelő megközelítést a képzési kezdeményezések értékeléséhez, és biztosíthatja, hogy azok pozitív hatást fejtsenek ki.

Ebben az első részben három modellel foglalkozunk: a Kirkpatrick-modellel, a Phillips ROI-modellel és a CIPP-modellel.

Az 1950-ben kifejlesztett és megalkotójáról, Dr. Donald Kirkpatrickről elnevezett modell ma is az egyik legszélesebb körben használt keretrendszer. Négyszintű megközelítést javasol a képzés hatékonyságának értékelésére, ahol minden szint az előzőre épül.

Ez a szint azt méri, hogy a résztvevők hogyan reagálnak a képzésre. Ez magában foglalja a visszajelzések összegyűjtését a képzési programmal kapcsolatos megítélésükről, elégedettségükről és elkötelezettségükről. Ezen a szinten a szokásos értékelési módszerek közé tartoznak a felmérések, a visszajelzési űrlapok és a kérdőívek.

Ez a szint a résztvevők által megtanultak értékelésére összpontosít. A képzés során elért tudás, készségek és kompetenciák növekedését méri. Ezt a képzés előtti és utáni értékelésekkel, kvízekkel, tesztekkel és gyakorlati bemutatókkal lehet értékelni.

Ez a szint azt értékeli, hogy a résztvevők alkalmazzák-e és mennyire hatékonyan a tanultakat a munkakörnyezetükben. A viselkedésben és a munkahelyi teljesítményben bekövetkezett változásokat méri. Az értékelési módszerek közé tartoznak a megfigyelések, az interjúk és a teljesítményértékelések.

Az utolsó szint a képzés szervezeti eredményekre gyakorolt hatását értékeli: a termelékenység, a minőség, a hatékonyság és az általános üzleti eredmények javulását. Ez gyakran magában foglalja a kulcsfontosságú teljesítménymutatók (KPI-k), az üzleti mérőszámok és a befektetés megtérülésének (ROI) elemzését.

A Kirkpatrick-modell egyik legerősebb előnye az átfogó megközelítés. A modell a képzés minden aspektusára kiterjed, a kezdeti reakcióktól a hosszú távú eredményekig. Strukturált és szisztematikus megközelítése segít a fejlesztendő területek azonosításában és a jövőbeli képzési szükségletek előrejelzésében.

Másrészt a képzési eredmények értékelése mind a négy szint szerint meglehetősen erőforrás- és időigényes. A viselkedésbeli változások és a szervezeti hatások mérése összetett lehet, és nehéz kizárólag a képzésnek tulajdonítani. Emellett a reakciószint meglehetősen szubjektív lehet, és nem mindig tükrözi a képzés hatékonyságát.

Lássuk, hogyan működik a modell a valós életben. Például az Ön értékesítési csapata most fejezett be egy képzést. A Kirkpatrick-modell szerint a képzés hatásának értékeléséhez először a csapat reakcióját kell felmérnie a képzés utáni felmérésekkel. Ezek a felmérések olyan kérdéseket tartalmazhatnak, mint például: "Hasznosnak találta a képzésen tanított értékesítési technikákat?". "Hogyan értékelné a képzés általános élményét?".

A tanulás szintjén szerepjátékos gyakorlatokat és értékesítési szimulációkat szervezhet. Ezek a kiegészítő kérdések segíthetnek az eredmények jobb értékelésében:

• Tudja-e hatékonyan bemutatni a tanult értékesítési technikákat?

• Mennyire érti az új értékesítési stratégiákat?

A következő szinten figyelemmel kell kísérnie az értékesítési hívásokat és teljesítményértékeléseket kell végeznie. Ellenőrizze, hogy az értékesítési képviselők használják-e az új technológiákat az interakciók során. Próbálja megérteni, hogy a képzés után változott-e a hozzáállásuk.

Végül elemezze az értékesítési mutatókat és a bevételi adatokat. Vegye észre, ha növekedett az értékesítési teljesítmény. Hasonlítsa össze az értékesítési csapatok teljesítményjelentését a képzés előtt és után, és ellenőrizze, hogy a képzés óta következetesebben teljesítik-e a kitűzött célokat.

Az 1970-es években Dr. Jack Phillips kibővítette a Kirkpatrick-modellt az ötödik szinttel. Ez a befektetés megtérülésére (ROI) összpontosít: a képzési programok pénzügyi hatásának részletes elemzésére. Az elemzés során a szakértő összehasonlítja a képzés pénzbeli hasznát annak költségeivel, így világos képet ad a képzés gazdasági értékéről. Az általános értékelési módszerek közé tartozik a költség-haszon elemzés, a pénzügyi mérőszámok és a ROI-számítások.

A ROI kiszámításának képlete a Phillips-modellben a következő:

ROI (%)=program nettó haszna/programköltségek×100

ahol:

A program nettó haszna a képzés teljes pénzbeli haszna, csökkentve a program költségeivel.

A programköltségek a képzési programmal kapcsolatos közvetlen és közvetett költségek.

A Phillips ROI-modell még elődjénél is átfogóbb és részletesebb megközelítést nyújt a képzéshez. A ROI-elemzésnek köszönhetően egyértelmű pénzügyi indoklást ad a képzési programokhoz, és segít a szervezeteknek megalapozott döntéseket hozni a jövőbeli képzési beruházásokról.

A módszer összetettsége a lényegi kihívás. A ROI kiszámítása összetett lehet, és pontos adatgyűjtést és elemzést igényel. A Phillips ROI-modell az extra értékelési szint miatt erőforrásigényesebb és időigényesebb is, mint a Kirkpatrick-modell. Végül a modell nem feltétlenül objektív: a képzés üzleti eredményekre gyakorolt hatásának elkülönítése kihívást jelenthet, mivel több tényező is befolyásolhatja az eredményeket.

Adjuk hozzá az ötödik szintet a fent leírt értékesítési csapat esetéhez.

A ROI szintjén a képzés pénzügyi megtérülését becsülné meg. Számítsa ki a képzési program teljes költségét és a képzésnek tulajdonított árbevétel-növekedést, és használja a fenti képletet. Például:

A ROI szintjén a képzés pénzügyi megtérülését becsülné meg. Számítsa ki a képzési program teljes költségét és a képzésnek tulajdonított árbevétel-növekedést, és használja a fenti képletet. Például:

Összes előny: 50 000 USD (az árbevétel növekedése)

Total Costs: 10,000 dollár (a képzés fejlesztése, lebonyolítása és a résztvevők ideje)

Nettó előnyök: $50,000 - $10,000 = $40,000

ROI (%): 40,000/10,000×400100=%

A Daniel Stufflebeam által az 1960-as években kidolgozott CIPP-modell egy átfogó keretrendszer a programok, projektek és rendszerek értékelésére. Ez egy robusztus és rugalmas keretrendszer, amely támogatja a programok alapos értékelését különböző kontextusokban, segítve a szervezeteket céljaik elérésében a megalapozott döntéshozatal és a folyamatos fejlesztés révén.

A CIPP a Context, Input, Process és Product (kontextus, input, folyamat és termék) rövidítése. Ez a modell a folyamatos fejlesztést és az elszámoltathatóságot hangsúlyozza azáltal, hogy szisztematikus módszert biztosít az adatok gyűjtésére és elemzésére a program teljes életciklusa során.

A kontextus elemzésének célja a program működési környezetében felmerülő igények, problémák és lehetőségek felmérése. Ennek eredményeként világos célokat tűzhet ki, és meghatározhatja a program relevanciáját. Az értékelések, a környezetfelmérések, az érdekeltekkel készített interjúk és a meglévő adatok elemzése néhány olyan eszköz, amelyet ebben a lépésben használhat.

A következő lépés a program céljainak eléréséhez használt erőforrások, stratégiák és tervek értékelése. Ez a szakasz a programtervezés megvalósíthatóságára és megfelelőségére összpontosít. Az értékelés magában foglalja az erőforrások elemzését, a költség-haszon elemzést, a szakértői felülvizsgálatokat és a teljesítményértékelést.

Ebben a fázisban a szakértő figyelemmel kíséri és dokumentálja a program végrehajtását, értékelve az alkalmazott folyamatok hűségét, minőségét és hatékonyságát. Ennek legjobb módja a megfigyelések, folyamatnaplók, fejlődési jelentések és formatív értékelések.

Az utolsó fázis a program eredményeit és hatásait méri, beleértve a rövid, a köztes és a hosszú távú eredmények értékelését. Az általános értékelési módszerek közé tartoznak az eredményértékelések, a hatásvizsgálatok, a teljesítményadatok elemzése és az összegző értékelések.

Az előző két modellel ellentétben a CIPP modell a képzési program minden aspektusára kiterjed, a tervezéstől az eredményig. Ösztönzi a program folyamatos értékelését és finomítását. Az értékelési eredmények adatvezérelt betekintést nyújtanak a döntéshozatal és a stratégiai tervezés alapjául.

Ez a megközelítés azonban néhány kihívást jelent, mint például a komplexitás, az idő- és erőforrásigény, valamint az adatgyűjtés. Ezt az értékelési modellt meglehetősen nehéz nagyszabású programokban megvalósítani, és az átfogó értékelések elvégzéséhez jelentős erőforrásokra és időre van szükség. Emellett mind a négy komponensre vonatkozó megbízható és érvényes adatok gyűjtése kihívást jelenthet.

Például egy új oktatási programot értékel. A kontextus szintjén a program kidolgozása előtt szükségletfelmérést végezhet a diákok, tanárok és szülők körében. Kérdezze meg őket a tanulók elsődleges oktatási igényeiről, és arról, hogy milyen külső tényezők befolyásolják ezeket.

Ha ezekkel az információkkal rendelkezik, áttérhet a bemeneti adatok kutatására. Elemezze az új program létrehozásához és végrehajtásához szükséges költségvetést, személyi állományt és oktatási anyagokat. Győződjön meg arról, hogy a kiutalt források elegendőek a program céljainak eléréséhez, és hogy az oktatási anyagok összhangban vannak a tanulmányi standardokkal.

A program megvalósítása során figyelje meg az osztálytermi tevékenységeket és vizsgálja felül a tanári óravázlatokat. Ellenőrizze, hogy a tanárok a tantervet a terveknek megfelelően hajtják-e végre, és mutasson rá a tanároknak a végrehajtás során felmerülő kihívásokra.

Végül, a program megvalósításának eredményeinek értékelése érdekében elemezze a tanulók teljesítményére vonatkozó adatokat, és végezzen felméréseket az elégedettség felmérésére.

Ez az első rész három kiemelkedő képzési értékelési modell szilárd ismeretével látta el Önt: A Kirkpatrick-modell, a Phillips ROI-modell és a CIPP-modell. Mindegyik értékes betekintést nyújt, de különböző igényeket elégít ki.

A második részben három erőteljesebb modellel foglalkozunk: A DACUM-modell, a Dreyfus-modell és a Brinkerhoff-modell. Ezek a modellek egyedi nézőpontokat kínálnak a képzés hatékonyságának értékeléséhez, a készségfejlesztés megértésétől a sikertényezők azonosításáig. Ha mind a hat modellt megvizsgálja, akkor jó helyzetben lesz ahhoz, hogy a megfelelő megközelítést válassza képzési programjai értékeléséhez, és biztosítsa, hogy azok a kívánt eredményeket hozzák.

Szóval, ne hagyd ki! Irány a második rész a képzésértékelésben rejlő teljes potenciál felszabadítása és a szervezet tanulási és fejlesztési kezdeményezéseinek felemelése érdekében.