Top 5 hiba, amit a vállalatok elkövetnek a távmunkások megfigyelése során

Az invazív megfigyelési technikák túlzott alkalmazása az egyik legnagyobb hiba, amit a vezetők elkövethetnek. Érthetően csábító, hogy egy vállalat percre pontosan tudja, mit csinálnak a dolgozók a munkahelyükön, milyen alkalmazásokat használnak, milyen üzeneteket írnak be egy alkalmi csevegés során egy kollégával, vagy akár hozzáférnek a webkamerájukhoz, és megnézik, mit csinálnak. A vezetők ezeket az intézkedéseket termelékenységi vagy biztonsági aggályokkal indokolják, de sok esetben az ilyen ellenőrzés látványosan visszaüthet. Nem meglepő, hogy az alkalmazottak az ilyen mélyreható megfigyelést a bizalom hiányának és a magánélet durva megsértésének tekintik. A munkavállalók 39%-a elismeri, hogy a megfigyelés rontja a munkáltatóval való kapcsolatát, és 43%-uk szerint ez az oka a vállalati morál romlásának. A túlzott ellenőrzés felesleges pszichológiai nyomást gyakorol a munkavállalókra, neheztelést szül, a gyanakvás és a mikromenedzsment kultúráját teremti meg, és potenciálisan nagyobb fluktuációhoz vezet.

Hatékonyabb megközelítés, ha a megfigyelést a termelékenység értékeléséhez és a biztonság fenntartásához feltétlenül szükséges adatokra korlátozza. Emellett alapvető fontosságú, hogy a munkavállalókkal nyíltan és átláthatóan beszéljünk a megfigyelési politikáról.

Ez a hiba az előzőből fejlődik ki. Ahelyett, hogy az alkalmazott teljesítményét és eredményeit értékelné, a vezető esetleg kizárólag a napi tevékenységének nyomon követésére és számszerűsítésére összpontosít: az elküldött e-mailek száma, az egyes alkalmazásokon és webhelyeken eltöltött idő, vagy akár az egérkattintások gyakorisága. Mondanom sem kell, hogy az ilyen mérőszámok csak felületes áttekintést nyújtanak a munkavállaló munkájáról, és nem tükrözik a termelékenységét vagy a szervezet számára nyújtott értékét. Előfordulhat, hogy egy alkalmazott órákig "aktívnak" tűnik a számítógépén anélkül, hogy ténylegesen érdemi munkát végezne. Eközben egy másik esetleg rövidebb idő alatt is jelentős eredményeket érhet el koncentrált munkával, amit vicces macskás videókkal szakít meg, vagy mémeket böngészve lazít. Az aktivitás nyomon követése nem veszi figyelembe az egyéni munkastílusokat, és arra késztetheti az alkalmazottakat, hogy a "elfoglaltnak tűnést" helyezzék előtérbe a minőségi eredményekkel szemben.

A távmunkavállalók hatékony irányítása azt jelenti, hogy világos, mérhető célokat kell kitűzni, és a kézzelfogható eredményekre és a teljesítmények minőségére kell összpontosítani, nem pedig a tevékenységnaplók aprólékos vezetésére. Ha bízik abban, hogy az alkalmazottak beosztják az idejüket és az eredményekre összpontosítanak, akkor úgy fognak dolgozni, hogy az megfeleljen az erősségeiknek, és végső soron a vállalat javát szolgálja.

Az átláthatóság és a kommunikáció minden munkavállalói felügyeleti típus sarokkövei, különösen távmunkában. Sajnos sok vállalat úgy dönt, hogy egyáltalán nem tájékoztatja alkalmazottait a megfigyelésről. Azok, amelyek mégis megteszik, az esetek túlnyomó többségében nem adnak egyértelmű megfigyelési irányelveket - a Forbes Advisor által megkérdezett alkalmazottak mindössze egyharmada (32%) kapott bármilyen iránymutatást vagy irányelvet a megfigyeléssel kapcsolatban.

Az ilyen gondatlanság nemcsak a munkavállalók moráljának sérülését eredményezheti, hanem az adatvédelmi törvények és előírások be nem tartása miatt súlyos bírságokat is.

A vállalatoknak közölniük kell a megfigyelési politikájukat, beleértve a megfigyelés okait, az összegyűjtött adatok körét, azt, hogy ki férhet hozzá a naplókhoz, és hogy mennyi ideig tárolják azokat. A rendszeres frissítések és a megfigyelési gyakorlatról folytatott párbeszéd lehetőségei révén az alkalmazottak tájékozottnak és tiszteletben tartottnak fogják érezni magukat, és kevésbé fognak ellenállni a megfigyelésnek.

A következő hiba a nyomon követés során az a tendencia, hogy minden távoli alkalmazottra egyféle megközelítést alkalmazunk, függetlenül a szerepüktől, a tapasztalati szintjüktől vagy a már elért eredményeiktől. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja a távoli csapatok sokszínűségét és az egyes alkalmazottakkal kialakított bizalmi szinteket. Ha egy veterán, magasan teljesítő szakembert ugyanolyan alaposan ellenőriznek, mint egy új alkalmazottat, akkor a szakember bizalmatlanságot és fojtogatást érez. A függetlenségben bővelkedő, megbízható munkatársakat különösen demotiválja az egyméretű megközelítés.

Éppen ellenkezőleg, a távoli csapatirányítás számára előnyösebb lesz, ha a megfigyelési megközelítéseket a csapat egyedi igényeihez, a bizalmi szintekhez és az egyéni felelősségekhez igazítjuk. Ha felismerjük, hogy a különböző szerepek különböző szintű felügyeletet igényelhetnek, ha támogatást nyújtunk az újonnan felvett munkatársaknak, és viszonylagos szabadságot adunk a tapasztalt alkalmazottaknak, akkor hatékonyabb és kevésbé demoralizáló felügyeleti rendszer lesz.

Az agresszív nyomon követés okozta csökkenő munkavállalói jólét talán az egyik leginkább figyelmen kívül hagyott hiba a nyomon követés során. Még ha a vezetők észreveszik is a megnövekedett stresszszintet, a szorongást és a kiégést, ritkán kötik ezeket a megfigyelési módszereikhez. Eközben az állandó felügyelet arra késztetheti a munkavállalókat, hogy elfoglaltnak tűnjenek, figyelmen kívül hagyva a nagyon is szükséges szüneteket, és akadályozhatja a koncentráció és a hatékony munkavégzés képességét. Azok a vállalatok, amelyek az állandó felügyeletet a munkavállalók jólétének rovására helyezik előtérbe, mérgező munkahelyi környezetet teremtenek, ami elszigeteltséghez, csökkent termelékenységhez, alacsonyabb elkötelezettséghez, valamint magasabb hiányzási és fluktuációs arányhoz vezet.

A támogató és bizalomteljes munkakörnyezet elengedhetetlen a hosszú távú sikerhez, különösen a távoli csapatokban. Az egyértelmű ellenőrzési irányelvek és az eredményekre való összpontosítás mellett a szervezeteknek ösztönözniük kell a munkaterheléssel és a stresszel kapcsolatos nyílt kommunikációt, és meg kell fontolniuk a kifejezetten a távmunkavállalók számára kidolgozott jóléti kezdeményezések megvalósítását.

A távoli alkalmazottak kezelése kihívást jelentő feladat, és az alkalmazottak nyomon követése a megvalósítás módjától függően olajozhatja a kereket, vagy még több bajt okozhat. Az invazív nyomon követés, a tevékenység előnyben részesítése az eredményekkel szemben, az átláthatóság hiánya, az összes alkalmazottra vonatkozó azonos megközelítés és az alkalmazottak jólétének elhanyagolása kritikus hibák a nyomon követés során. Ezek elkövetése azt jelenti, hogy aláássa alkalmazottai bizalmát és termelékenységét, valamint stresszes, fojtogató környezetet teremt, ahol nincs helye a motivációnak és a kreativitásnak. A szervezeteknek át kell értékelniük a megközelítésüket, és etikusan, átláthatóan, az eredményre összpontosítva kell végrehajtaniuk a monitoringot. Szeretné tudni, hogyan kell ezt csinálni? Tekintse meg útmutató a távoli alkalmazottak megfigyeléséről. A távmunkavállalók irányításának kiegyensúlyozott és etikus megközelítése nem csupán a legjobb gyakorlat kérdése, hanem elengedhetetlen a hosszú távon virágzó és fenntartható távmunkavállalói állomány kialakításához.